Nyugalom az őszi hajtásban

Hogyan őrizzünk meg valamit a nyár lassabb ritmusából szeptemberben is?

Az őszi stressz sokszor nem egyik napról a másikra érkezik. Egyszerűen újra megtelnek a napjaink feladatokkal, határidőkkel és apró elintéznivalókkal, miközben a pihenésnek egyre kevesebb hely marad.

Van az a szeptemberi hétfő reggel, amikor még szinte érzed a nyári szabadságot. Talán csak néhány napja jöttél haza. Még ott van a telefonodban a naplementéről készült fotó, a teraszon elfogyasztott reggeli kávé emléke, a hosszú esték nyugalma. Hazafelé még azt gondoltad: ebből most valamit megtartok. Nem fogok megint ugyanúgy rohanni.

Aztán megérkezik a szeptember.

Megnyitod a levelezést. Már reggel vár néhány „sürgős” feladat. A naptár kezd megtelni. El kell intézni ezt, vissza kell írni annak, időpontot kell kérni, be kell vásárolni. Ha gyerekek is vannak a családban, újraindul az iskola, az edzés, a különóra és az a bizonyos családi logisztika is.

Néhány nap múlva este leülsz, és arra gondolsz:

Hová lett ilyen gyorsan az a nő, aki múlt héten még ráért nyugodtan meginni a kávéját?

Nem a nyugalom tűnt el. A helye tűnt el – így kezdődik az őszi túlterheltség.

Szerintem itt szoktunk beleesni egy nagyon hétköznapi csapdába.

A nyarat és a hétköznapokat két külön világnak tekintjük. Nyáron lehet lassítani, olvasni, sétálni, tovább üldögélni a reggeli mellett. Szeptemberben viszont „kezdődik az élet”, tehát vissza kell kapcsolni teljes üzemmódba.

Csakhogy nem kötelező mindent egyszerre visszakapcsolni.

A munka természetesen visszatér. Az iskola elkezdődik. A teendők sem fognak udvariasan félreállni azért, hogy megőrizhessük a lelki békénket.

A kérdés inkább az: muszáj-e minden szabad helyet azonnal átadnunk nekik?

Sokszor nem egyetlen hatalmas feladat fáraszt el bennünket, hanem az, hogy egész nap nincs egyetlen üres rés sem. Amíg melegszik a kávé, megnézzük az üzeneteket. Ebéd közben válaszolunk egy e-mailre. Két feladat között gyorsan elintézünk még valamit. Este a kanapén eszünkbe jut, hogy „csak ezt az egyet” még meg kell nézni.

A nap végére pedig nem feltétlenül az a baj, hogy túl sokat dolgoztunk. Hanem az, hogy egész nap nem volt olyan pillanat, amikor semmit nem kellett megoldanunk.

Ebből érdemes egy kicsit visszavenni szeptemberben.

Mit tehetünk, hogy ne tűnjön el a nyári feltöltődés?

1. Ne a nyaralást próbáld megtartani – egyetlen érzést vigyél tovább belőle

Gondolj vissza a nyárra, és ne azt kérdezd magadtól, hogy mit csináltam, hanem azt, hogy:

Mi esett igazán jól?

A reggeli csend?

Az, hogy este kiültél még tíz percre?

A séta, amelynek nem volt különösebb célja?

Az, hogy olvastál lefekvés előtt a telefonozás helyett?

Válassz ki ezek közül egyetlen dolgot, és keress neki helyet a szeptemberi hétköznapokban is.

Nem kell hozzá egy óra énidő. Lehet tíz perc kávé telefon nélkül. Egy rövid séta vacsora után. Néhány oldal egy könyvből lefekvés előtt. Öt perc az erkélyen, mielőtt elkezdődik az esti műszak otthon.

Az apróság azért működhet, mert nem kell hozzá új életet szervezni.

2. Hagyj „fehér foltot” a napodban

Nézd meg egyszer a naptáradat úgy, mintha valaki másét néznéd.

Van benne olyan rész, amikor senkinek nincs szüksége rád?

Nem dolgozol. Nem válaszolsz. Nem intézel. Nem vásárolsz. Nem szervezel. Nem használod ki „hasznosan” azt a néhány percet.

Ha nincs, érdemes szándékosan hagyni egy kis fehér foltot.

Nem feltétlenül tizenöt vagy harminc percet. Kezdetnek három-öt perc is elég lehet két feladat között.

Felállsz az asztaltól. Iszol egy pohár vizet. Kinézel az ablakon. Kimész néhány percre a levegőre. Nem viszed magaddal a telefont a konyhába azért, hogy közben még gyorsan megnézd, érkezett-e valami.

Ez elsőre szinte jelentéktelennek tűnik, de éppen ez benne a jó. Nem újabb feladat kerül a napodba, hanem végre valami nem kerül bele.

3. Szeptemberben ne akarj mindent egyszerre megváltoztatni.

Szeptembernek van egy sajátos „új füzet” hangulata. Mostantól rendszeresen sportolok. Egészségesebben eszem. Rendbe teszem a lakást. Beiratkozom valamire. Korábban fekszem le. Végre utolérem magam a munkában. Többet foglalkozom magammal.

Külön-külön mindegyik jó ötlet lehet. Egyszerre viszont könnyen előfordulhat, hogy az önmagunkról való gondoskodásból is újabb teljesítménylista lesz.

Próbálj ki helyette egy egyszerű szabályt:

Szeptemberben egy dolog legyen az „új”.

Ha szeretnél újra rendszeresen mozogni, kezdd azzal. Ha az esti pihenés hiányzik leginkább, először annak teremts helyet. Ha túlzsúfoltak a reggeleid, dolgozz azon.

A többi megvár.

Nem kell szeptember végére egy jobb verzióddá válnod.

Egy egyszerű szeptemberi kísérlet

Ma este gondolj vissza a nyárra, és fejezd be ezt a mondatot:

„A nyárból azt szeretném magammal vinni az őszbe, hogy…”

Ne programot írj. Ne célt fogalmazz meg.

Lehet a válasz ennyi is:

„…reggel ne a telefonom legyen az első.”

„…néha csak úgy sétáljak egyet.”

„…legyen időm olvasni.”

„…ne akarjak minden percben hasznos lenni.”

„…néha leüljek a kávémmal, mielőtt kihűl.”

Ezután gondold végig, mi lenne ennek a legkisebb, hétköznapokon is tartható változata.

Talán éppen ennyi kell ahhoz, hogy a nyári feltöltődés ne szeptember első hetében fogyjon el.

Útravaló az ősz kezdetére

Nem tudjuk egész évben úgy élni a napjainkat, mintha szabadságon lennénk. Nem is ez a cél.

A nyár talán inkább arra jó, hogy időnként megmutassa, miből van túl kevés a hétköznapjainkban.

Csendből. Lassúságból. Mozgásból. Levegőből. Egyedüllétből. Beszélgetésből. Vagy egyszerűen abból a néhány percből, amikor éppen senkinek nem kell megfelelni.

Nem kell mindent átmentened a nyárból.

Válassz egyetlen dolgot, amit idén ősszel nem szeretnél újra elveszíteni.